Elmúlik...

Egyszer egy indiai hercegnő az édesapjától

kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset.
Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan
bölcsességet, mely a szomorú napokban vigasztalja,
a nehéz helyzetekben bátorítja,
a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti.
A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt.
Egyetlen szót vésett bele:

"ELMÚLIK" 

Igen, elmúlik. Egyszer minden. És utólag nem lehet változtatni azon mi már megtörtént.

Sokat gondolkodtam, hogy megíram-e ezt a bejegyzést, vagy sem, de úgy érzem, hogy nemcsak a varrás, de az egész blog valamiféle terápia nekem.

Tegnap hajnalban visszaadta  lelkét a Teremtőnek valaki, aki sokat jelentett számomra. Valaki, akit mindig is a példaképemnek tekintettem. Olyan csodálatos ember volt, akiből kevés van ezen a világon. Az én dédnagymamám, akivel nagyon szoros volt a kapcsolatunk. Aki rengeteget törődött velem, a születésemtől fogva. És rettenetesen nehéz elengednem, még ha tudom is, hogy ott ahol ő most van, ott a legjobb neki. Teljesen váratlanul, betegség és reméljük, szenvedés nélkül ment el. Úgy ahogy az hozzá a legjobban illik. Nem szorult gondozásra, sem segítségre. És végül vasárnap kora reggel végleg becsukott maga mögött egy ajtót, igazán angolosan távozott. Csendesen, nesztelenül, húsz évvel dédpapa halála után követte őt. Igazából még fel sem fogtam. Csak valami rettenetes ürességet és hiányt érzek. És nem tudom, elmúlik-e valaha...

Párizsba tegnap beszökött az Õsz...

...Szent Mihály útján suhant nesztelen,

Kánikulában, halk lombok alatt

S találkozott velem. 

Ballagtam éppen a Szajna felé

S égtek lelkemben kis rõzse-dalok:

Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,

Arról, hogy meghalok. 

Elért az Õsz és súgott valamit,

Szent Mihály útja beleremegett,

Züm, züm: röpködtek végig az uton

Tréfás falevelek. 

Egy perc: a Nyár meg sem hõkölt belé

S Párisból az Õsz kacagva szaladt.

Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán

Nyögõ lombok alatt.

(Ady Endre - Párizsban járt az ősz)

Tudom, hogy sokan nem örültök neki, de újra itt van az ősz :). Lehet, hogy egyedül vagyok vele, de nekem akkor is igazi felüdülés a nyár után. Szeretem a színeit, a gyertyaillatot, azt, hogy korán sötétedik, hogy lehet készülni a télre :). Itt az én kedvenc összeállításom, hogy miért is annyira nagyon jó:

...és, ha már itt van, akkor adjunk a hangulatnak...ez készült ma nálunk :)...

...és ez...igazából a bejárati ajtónkra szerettem volna egy koszorút készíteni gesztenyéből, olyasmit, mint a tavalyi, de sajnos a gesztenyének még esze ágában sem volt megérni :D, úgyhogy az még várat magára...

Készülődés és szaloncukor

Tapasztalatból mondom, hogy a karácsonyi készülődést soha nem lehet elég korán elkezdeni, pláne, hogy ilyenkor dolgozom a legtöbbet megrendelésre. Idén szaloncukrokkal kezdtem :D. És, hogy miért is ez a mosolygós szmájli? Hát, mert szokás szerint gondoltam egy nagyot, és nekiálltam szaloncukrot varrni. És mit ad Isten, este Lidércke képeit böngészve rájöttem, hogy ő évek óta varr gyakorlatilag ugyanilyeneket. Nem tudom, ez utánzásnak minősül-e, mivel nem direkt másoltam le. A telepátia működik, remélem nem haragszol, Dorka... :)

Ömlesztve... :)

Kiélveztem az utolsó nyári napokat és fotóztam a kertben. Egyáltalán senki nem nézett hülyének, ahogy keserves kínokkal próbáltam rátenni a mobiltokot a fenyőfánkra... :)

... legújabb kedvencem: mobiltok minihímzéssel :) nem nagy eset, de a hímzésmintát is én rajzoltam...

...azt hiszem ez nem igényel hozzáfűznivalót :) kofaasszony akcióban :)...

...családi portré...

...a lepkeraj egy része...a kép rémes lett, de tényleg :D...

UFO és Baltazár

Kissé fáradtan jelentkezem, eltemettek a tennivalók...De azért hoztam nektek egy befejezett UFO-t! :) Régen kezdtem el készíteni ezt a madáretetőt egy Praktikás minta alapján, az alapot apu fűrészelte, én csiszoltam és festettem, végül apu lelakkozta :). Igazi közös munka:

...ő pedig a kertünk másik "jómadara"...szerintem Baltazár, apu szerint Alfonz, húgom szerint Elemér...anyu szerint skizofrén :D...