Egy kis elmélkedés :)

Úgy látszik engem teljesen megbolondít ez a nyár... Szokatlan dolgokon töröm a fejem. Nagyon sokáig kerestem, hogy mi az, ami engem boldoggá tesz, mint hobbi. Amit talán később munkaként is csinálhatnék. Margóra megjegyzem, hogy szeretnék kitanulni kertészmérnöknek, mert a másik nagy szenvedélyem a virágok, és ahogy az otthonunkban egyre jobban elburjánzó növényrengeteget elnézem, talán egy kicsit fogékony is vagyok rá. De ezen kívül egy ideje sejtem, hogy kaptam onnan föntről valami ajándékot - a kezembe :) Olyasmit, amit nem lehet tanulni, sem pedig tanítani. Mert az alkotás módját, azt talán lehet, de a munka szeretetét nem. Ez olyasmi, ami pénzen nem megvehető, márpedig ahhoz, hogy a munkánk teljes értékű legyen, szertni is kell azt. 
Ha van valami, ami teljesen ki tud hozni a sodromból az az, hogyha közlik, hogy 1. varrni mindenki tud, 2. ezek "csak" játékok, 3. az ilyesminek ma már nincs létjogosultsága. 
1. Varrni nem tud mindenki! Gombot felvarrni esetleg, bár ma már az sem olyan biztos, másrészt ez a varrás nem csak olyan varrás, hogy csak úgy, forró tűvel nekiállok...ezeknek a termékeknek jó minőségűeknek is kell lenniük, azzal pedig dolgozni kell, nem is keveset.
2. Ezek nem "csak" játékok! Ezeknek a játékoknak arcuk és történtük van. Ezek szeretettel készülnek, ennélfogva minden ami így készül, az gyógyít is egy kicsit. Én legalább is ezzel tudom magyarázni azokat a rajongó pillantásokat, amikkel nemcsak a gyerekek, hanem egy kicsit a felnőttek is szemlélik az ilyesmit. Valahogy mások, és ez igaz minden egyes ilyen termékre, legyen az ékszer, lekvár, vagy bútor, amit nem egy multi polcáról emel le a vásárló, hanem (lehetőség szerint) mi, az alkotók nyújtunk a kezébe. Mert ezek a termékek egyediek. Hiába varrok akárhány kismacskát, hódot, vagy akármi mást, akkor sem lesz két ugyanolyan, mégha a szabásminta, vagy akár az alapanyag meg is egyezik.
3. Miért ne lehetne az ilyesfajta vállalkozásoknak jövőjük? Csak rajtunk múlik. Az aki készíti beleteszi a maga 50%-át. A többi a vásárlón múlik. Azon, hogy, fontos-e a számára, hogy ne a kínai plüssjátékot nyomja a gyermeke kezébe, ami nagy valószínűséggel pár hét után egy doboz mélyén landol, tükrözve ezzel az értékét, vagy inkább elmegy egy termelői piacra, mint például az Aszpik Pécsett, és személyesen a "gyártótól" veszi át a játékot, tudván, hogy ezt a pénzt nem egy nagykereskedő amúgy is duzzadó zsebébe tömi, hanem egy családnak, egyetemistának, stb. adja, akinek erre szüksége van. És nem elhanyagolandó, hogy amit ott vesz, az garantáltan jó minőségű, gyerekbiztos, és nincs belőle még egy. 
Ne haragudjatok, hogy kicsit szentimentális voltam, de ezt most meg kellett osztanom. Bíztatlak titeket is, hogy álljatok ki a jó cél mellett. 
Ajánlom figyelmetekbe ezt a képet, amit panyizsuzsi fordított le. Aki teheti, ossza meg. :)

...és tudom, hogy ez sem időszerű most, de jobb később, mint soha...

"Vásároljunk minden karácsonyi ajándékot ismerős vállalkozótól, így támogatva őket: a mestertől, a képzőművésztől közvetlenül, a zenésztől, aki eladja a CD-t, a baráttól, aki interneten kínál valamit. Engedjük meg, hogy a pénz a hétköznapi emberekhez áramoljon, és ne pedig a nagy multinacionális cégekhez, és így több embernek lesz boldogabb karácsonya. Ha egyetértesz ezzel, másold ki innen, és TEDD KI AZ ÜZENŐFALADRA! ... Támogasd a hozzád közelálló kisvállalkozókat!"